Sok vállalatnál egyetlen személy ellenőrzi a munkát, mielőtt az kikerülne az ajtón. Nem azért, mert ez így van leírva, hanem azért, mert ez a személy évek során megtanulta, hol vannak a hibák, melyik ügyfél szigorú, és melyik beszállító szállít éppen egy kicsit kevésbé precízen, mint amit a papírjai ígérnek. Ez a tudás sehol nincs leírva. Egy pillantásban van, egy érzésben, egy utolsó ellenőrzésben, amit senki más nem merne kihagyni.
Egy vevő ezt így nézi: ha ez a személy három hónapra kiesik, mi történik akkor a kifelé menő minőséggel? Ha a válasz bizonytalan, ez az ár része lesz. Nem azért, mert a munka rossz, hanem azért, mert a folytonossága egyetlen névhez van kötve.
A minőségellenőrzés gyakran organikusan növekszik. Nem volt költségvetés egy rendszerre, így valaki, aki így is látta jönni a feladatot, magára vállalta a szerepet. Ez a személy egyre jobb lett, és ezzel egyre nélkülözhetetlenebb. Leírni, hogy pontosan mit értékel, időt vesz igénybe, és az az idő a tényleges ellenőrzésre ment el. Így alakul ki egy helyzet, ahol az ellenőrzés megtörténik, de nem átadható — a munka megvan, a módszer nincs.
Az AI ezt nem úgy változtatja meg, hogy leváltja az ellenőrt, hanem úgy, hogy azt, amit ő tesz, részben explicitté teszi. Háromféle munka fut itt egymáson keresztül.
Bizonyos ellenőrzések elég rendszeresek ahhoz, hogy AI végezze el: méretezés, amelyet egy normához hasonlítanak, dokumentumok, amelyeket teljességre ellenőriznek, eltérések, amelyeket egy rögzített tartomány ellenőrzésével jeleznek. Ez a munka átvehető.
Az ellenőrzés nagyobb része olyan értékelés, amelynek van egy oka — egy eltérés, amely éppen a normán belül van, de amelyről a tapasztalt ellenőr tudja, hogy ennél az ügyfélnél mégis elutasítanák. Ez olyan munka, ahol az AI jelzést vagy javaslatot tehet, és egy ember jóváhagyja vagy elutasítja egy indokkal. A felügyelet megmarad, a keresési idő eltűnik.
És egy rész emberi munka marad: a beszélgetés egy ügyféllel, aki egy határt szeretne módosítani, a mérlegelés egy új termék esetén, amelynek nincs norma-előzménye, egy kockázat elfogadása, amely minden protokollon kívül esik. Erre nincs tartomány, és nem is szabad, hogy legyen.
A különbség azon vállalatok között, amelyek ezt már alkalmazzák, és azok között, amelyek nem, ritkán a szándékban rejlik. Abban rejlik, hogy az ellenőr értékelési szempontjai valaha le voltak-e írva. Ahol ez megtörtént — akár más célból, mint egy panaszregisztráció vagy egy auditjelentés —, ott van anyag, amivel az AI-t betaníthatják, és az ellenőrzést részben automatizálhatják. Ahol ezeket a szempontokat sosem rögzítették, az ellenőrzés egyetlen személy fejében marad, AI-val vagy nélküle.
A vevő nem azt számítja el, hogy az ellenőrzés jó-e. Azt számítja el, hogy tovább működik-e a jelenlegi ellenőr nélkül. Egy ellenőrzési funkció, amely teljesen tapasztalatra épül, a vevő számára kockázat, amelyet beépít az árba, még akkor is, ha a minőség ma kiváló. Egy ellenőrzési funkció, amelynek szempontjai rögzítve vannak és részben egy rendszer őrködik felettük, olyan kockázat, amelyet felmérhet — és ez más, mint egy kockázat, amelytől félnie kell.
Az, hogy mi történik a jelenlegi ellenőrrel, amikor ez az átadás befejeződött, más kérdés, mint amit ez az oldal megválaszol. Egy szerep megszüntetése vagy egy feladat átosztása a munkaadókra vonatkozó saját törvényi követelmények alá esik, és erre nem vonatkozik az itt adott tanács.
Az átadás nem egy rendszerrel kezdődik, hanem egy beszélgetéssel: mire figyel pontosan ez a személy, és miért. Ez nem az ellenőr ellenőrzése — ez a tudás rögzítése, amely máskülönben eltűnne, amint ő elmegy, AI-val vagy nélküle. Sok ellenőr ezt saját szakértelmének elismeréseként éli meg, nem annak elleni támadásként, amíg tiszta, hogy az értékelő munka nála marad, és csak az ismételhető rész kerül át.
Ezután következik a kérdés, hogy a szempontok mely része elég kemény ahhoz, hogy szabályként rögzítsék, mely rész érdemel jelzést indokkal, és mely rész marad emberi munka. Ugyanez a struktúra — átvenni, jelezni felügyelettel, vagy emberi munka — érvényes egyébként ugyanígy a kalkulációs munka átadhatóvá tételére, amely most egy személynél van és a tervezésre, amely most tapasztalaton és telefonszámokon fut. A minőségellenőrzés ritkán áll önmagában.
Egy átfutási időben vagy ellenőrzési órákban elért megtakarítás a vevő számára a forrás szerint eltérően számít. Az órák, amelyek azért szabadulnak fel, mert a folyamatot módosították, winstkwaliteitként (nyereségminőségként) számítanak; az órák, amelyek azért szabadulnak fel, mert egy beszállító vagy egy eszköz valamivel olcsóbban dolgozik, nem számítanak ugyanúgy, ahogy azt a winstkwaliteit megalapozásának módja egy eladásnál is kifejti. Ugyanez a megkülönböztetés érvényes az ügyfélkapcsolatokra, amelyek most egyetlen személyen futnak, és a rögzített bevétel és az évente újra megkeresett bevétel közti különbségre, amint az a visszatérő bevétel eladáskori értékéről olvasható.
Hogy e vállalat minőségellenőrzésén belül mely feladatok vehetők át, melyek igényelnek továbbra is felügyeletet, és melyek emberi munka, feladatonkénti kérdés, nem általános megfogalmazásban — pontosan ezt méri fel az FTE TO AI werkscan (munkafelmérés). Aki először azt szeretné megtudni, hogy a minőségellenőrzés az a hajtóerő, amely leginkább lenyomja az árat, vagy hogy a probléma máshol rejlik, kitöltheti az ingyenes waardecheck (értékfelmérés) kérdőívet: nyolc rövid kérdés, egy-egy értékhajtóerőnkénti, egy képpel arról, melyik hajtóerő nyom ma a legtöbbet. A teljes waardescan (értékfelmérés), bizonyítékokkal minden hajtóerőhöz és egy naptárral az exit-pillanatig, épül.