Egy vevő nem a jelenlegi létszám alapján fizet. Azért fizet, ami tovább működik, ha a tulajdonos távozik, ha egy kulcsfigura kilép, vagy ha egy szolgáltató megváltoztatja a feltételeket. Egy megtakarítás, amely ma az eredménykimutatásban szerepel azért, mert az AI átvette a munka egy részét, ebben a számításban nem automatikusan érték. Érték akkor, ha maga a folyamat hordozza a megtakarítást. Kockázat akkor, ha egyetlen szolgáltató hordozza a megtakarítást.
Ez a megkülönböztetés technikainak tűnik, de közvetlenül meghatározza az árat. A nyereséget, amely egy külső féltől függ, a vevő súlyosabban diszkontálja, mint azt a nyereséget, amely a vállalat saját rendszereiben és eljárásaiban van rögzítve. Nem azért, mert a megtakarítás nem valódi, hanem azért, mert a folytonossága nincs a vállalat kezében.
A munka, amelyet ma az AI végez vagy támogat, a gyakorlatban három kategóriába sorolható, és ezek a kategóriák minden osztályon átívelnek:
Az első kategória hozza a legnagyobb megtakarítást, de a legnagyobb kérdést is: ki tartja karban azt a rendszert, és mi történik, ha az adott fél megszűnik, emeli az árat, vagy nem hosszabbítja meg a szerződést. Erre a kérdésre tér ki pontosan miért kérdezi egy vevő, ki tartja karban az AI-t. A második kategória gyakran a legszilárdabb, mert az ember a folyamatban őrködik a minőség felett, és nem teszi a szervezetet teljesen függővé egy külső féltől. A harmadik kategória az értékelést jellemzően nem változtatja meg, de az ezzel járó költségeket igen.
Az egyik vállalatnál az adminisztratív feldolgozás nagy részét már átvette egy rendszer, amely egyetlen féllel kötött szerződésen fut. A másik vállalatnál hasonló munka olyan eszközökkel történik, amelyek helyettesíthetők, amelyeknek a logikája rögzítve van, és amelyek működését több munkatárs is érti. A különbség nem az ágazatban van, és nem a méretben. Abban van, hogy a vállalat rögzítette-e, mit csinál a rendszer, miért, és mi történik, ha kiesik. Azok a vállalatok, amelyek ezzel korán elkezdtek foglalkozni, eladáskor meg tudják mutatni, hogy a megtakarítás strukturális. Azok, amelyek ezt nem tették, a tárgyalóasztalnál kell hogy elmagyarázzák, kevesebb bizonyítékkal és kevesebb idővel.
Az egyetlen AI-szolgáltatótól való függőség elsősorban kockázati kérdés, és ez a kérdés egyszerre több vezérlőt is érint. Érinti a nyereség minőségét, mert egy megtakarítást, amely egy felmondható szerződéshez kötődik, másképp értékelnek, mint egy megtakarítást, amely a folyamatban van, ahogy azt hogyan támasztja alá a nyereség minőségét leírja. Érinti a visszatérő árbevételt, ha az ügyfelek olyan szolgáltatásokat vesznek igénybe, amelyek maguk is AI-feldolgozásra épülnek, amint azt mit ér a visszatérő árbevétel eladáskor kifejti. És érinti a forgótőkét is, mert egyes szolgáltatói szerződések előrefizetést vagy hosszú távú kötelezettségeket vonnak maguk után, ez a téma pedig mi a forgótőke, és miért számít eladáskor című anyagban kerül elő. Az, hogy egyetlen szolgáltató mennyiben nyomja le az árat, továbbá attól függ, mennyire helyettesíthető az adott szolgáltató, amiről melyik AI-szolgáltatótól való függőség nyomja le az árat olvasható.
Ennek a függőségnek a megbecslése egy becslés, nem egy fix eredményt adó mérés. Azon alapul, amit ma rögzítettek a szerződésekről, rendszerekről és folyamatokról, valamint azon, mennyire helyettesíthetők ezek az elemek. Ahol ez a rögzítés hiányzik, ott az eredmény kevésbé éles: a bizonyíték akkor egyszerűen nincs meg, és ez önmagában is jelzés, nem a módszer hibája. Egy pontszám akkor is keveset mond, ha a vállalat éppen egy nagy változtatáson ment keresztül, amelynek következményei még nem láthatók a számokban, vagy ha egy ágazat olyan gyorsan változik, hogy a mai becslés fél év múlva már elavult. Ezekben az esetekben az eredmény egy pillanatfelvétel, nem előrejelzés a következő évekre.
A módszer azt sem jósolja meg, hogy melyik megtakarítás marad fenn és melyik szűnik meg. Megmutatja, hol van a kockázat, nem azt, hogy be fog-e következni. És nem foglal állást a személyzettel kapcsolatban: ha egy munkabeli elmozdulás hatással van a létszámra, arra saját jogszabályi követelmények vonatkoznak, a jelen felméréstől függetlenül.
Az első lépés ennek a bizonytalanságnak a csökkentésére a jelenlegi helyzet rögzítése: melyik munkát végzi egy rendszer, melyik munka zajlik felügyelettel, és melyik marad emberi munka. Ez olvasható hogyan rögzítse, mit csinál az AI a vállalatánál című anyagban. E rögzítés nélkül a megtakarítás minden értékelése feltételezés, AI-val vagy anélkül a történetben.
Az alapkérdést — melyik munkát lehet ebben a vállalatban ténylegesen AI-val átvenni, és ennek mekkora része függ egy külső féltől — az FTE TO AI munkafelmérése térképezi fel feladatonként.
Aki először azt szeretné megtudni, hogy a nyolc értékvezérlő közül melyik nyomja le ma leginkább az árat, kitöltheti az ingyenes értékellenőrzést: nyolc rövid kérdés, egy-egy vezérlőnként, amely első képet ad arról, hol a legnagyobb nyomás. A teljes értékfelmérés, vezérlőnkénti bizonyítékkal és a kilépési időpontig vezető kétéves naptárral, jelenleg készül.